Rövid véleményem A napszemű Pippa Kennről

SPOILER VESZÉLY!
Bevallom kezdetben ódzkodtam a könyvtől, mert stílusában nem teljesen olyan, amilyeneket olvasni szoktam. Sokat futkosott a szemem a fülszövegen, míg végül megvettem, és a kezembe vettem. Nem bántam meg, mert remek kis könyv, alig tudtam letenni, pedig még munkába is legszívesebben magammal vittem volna. :)
A történet a jövőbe visz minket, ahol minden digitális, az emberek többsége pedig kólóniában élnek, míg mások kisebb, ú.n. instant házakban, vagy barlangokban húzták meg magukat, és élték le az életüket. A regény egy tragikus eseménnyel kezdődik: Pippa elveszíti az édesapját.
A könyv három részre osztása szerintem kitűnő ötlet volt. Öt évvel később vagyunk, amikor is Pippa magányosan éli meg a mindennapokat, miközben arra vár, hogy végre felbukkanjon egy ember, ha ugyan léteznek még. Egy éjjel - pontosan a 17. születésnapján -mintha teljesülni a kívánsága egy fiú tűnik fel a háza előtt, aki a sápadtak elől menekül. Amikor elkezdtem olvasni, és szembejött velem ez a szó, hirtelen vámpírokra gondoltam, de később rájöttem távolról sincs közük a sápadtaknak ezekhez a kitalált lényekhez.
Pippa élete Ruben megjelenésével gyökeresen megváltozik. Tetszett, ahogy lassan jöttek rá, mit éreznek a másik iránt, és nem lett eltűlozva. A fiú titpikus szépfiúnak volt leírva, ám közel sem: csak egy srác, akinek a legfontosabb feladatává válik Pippa védelme, majd később megmentése.
A könyv második részében betekintést kapunk Pippa és Ruben sivár napjaiba, amikor a kolóniát keresik, de nem találják. Fel akarják adni, de egymásra támaszkodva mégis tovább mennek. Mindkét szereplő annyira élethű, hogy az olvasó akaratlanul is azonosulni képes velük. Amikor az erdőben bolyongtak tanácstalanul, akkor is képesek voltak hinni, hogy elérik, amit keresnek. Volt egy pont, ahol nekem is kihagyott a lélegzetem egy pillanatra, de szerencsére Fanni megkönyörült az olvasón, és nem tette meg, amire Pippa kérte. Csúnya lett volna, ha Ruben ott és akkor egyedül marad.
A harmadik részben nagy igazságok derülnek ki, a hazugok pedig lelepleződnek. Szerintem Pippa túl könnyen megbocsájtotta Ruben hazugságát, én még odáztam volna egy picit. Amikor ahhoz a szakaszhoz értem, ahol Peter meséli az életét Kutyaorrúnak, nos egy kicsit az Enigma jutott eszembe, mert abban is van egy rész, ahol kiderül, hogy a nagybácsi valójában nem is az, akinek az elején hisszük. De persze valahol mélyen lehetett sejteni.
A karakterek felépítése nagyon tetszett: olvasás közben együtt tudtam velük örülni, szomorkodni, sírni, bosszankodni, stb. Valamint maga a témaválasztás, hogy a valamkori jövőben írta Fanni. Elgondolkodtatja az embert, hogy ez is lehetséges kép, ami valóra válhat. Hiszen mi magunk sem tudjuk mi lesz akár ötven év múlva. Amennyire féltem belekezdeni ebbe a könyvbe, annyira a szívembe zártam. Az biztos, hogy többször is a kezembe fogom venni, valamint ajánlom másoknak is, mert az egyik legjobb könyv volt, amit mostanában olvastam. :) Tűkön ülve várom a folytatást, ami remélem még több izgalmat tartogat majd.